Barka nyugdíjba vonul
Barka tesójával, Lepkével együtt Alapítványunk legidősebb kutyája, és a lassan betöltött 13 évével eljött az idő, hogy ő is nyugdíjba menjen. Bár már legalább két éve csak „takarékon” dolgozik, néha azért még most is bekönyörgi magát Rozi mellé a legkedvesebb helyeire.
Azokat a kutyákat, akik élnek-halnak a munkáért, fontos, hogy fokozatosan vegyük ki a munkából, hiszen – ahogyan minket, embereket – őket is megviselheti, ha hirtelen feladatok nélkül maradnak. Barka sajnos (és nem sajnos) egyáltalán nem érzékeli, hogy öregszik, így minden eszement ötletéről igyekezni kell lebeszélni… néha sikerül, néha nem.
Több mint 10 évet dolgozott terápiás kutyaként. Gyakorlatilag vele és Lepkével jártuk végig az összes célcsoportot, és velük együtt tanultam meg, miben más a munka az egyes helyszíneken. Alapítványi kutyáink nagy részének ő volt a mentora is a terápiás világba való belépéskor.
Ő az első kan kutyám: hihetetlenül bátor, és sokszor rémisztően magabiztos. Ezek nem feltétlenül a klasszikus terápiás erények – de ő egyszerűen imádott dolgozni. Bármi volt a feladat, ő benne volt, csak csináljuk! Így esett, hogy a terápia mellett vizsgázott a K99-es rendszerben, agilityzett, mantrailingezett is.
Most pedig eljött az a pillanat, amikor már nem másokért dolgozik majd, hanem csak magáért, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket imád, és ami biztonságos is számára – még akkor is, ha ő ezt nem mindig így gondolja. A lassabb sétákról továbbra is próbálkozom meggyőzni… kevés sikerrel.
Ez nem búcsú, ez a hála mindazért, amit ő adott, nekem és másoknak is rengeteg tanulást, mosolyokat, fejlődést, biztonságot, gyógyító pillanatokat.
Barka örökre Alapítványunk egyik első kutyája és a csapatunk része marad – csak most már a legtöbb időt az erdőben és a kanapén tölti majd.
Köszönjük, Barka!
